Miért?
Igen,
sokszor hagyja el az ember száját ez a parányi szó, ami azonban olyan hatalmas
erőket öltő pusztítással bír, hogy akár egy egész hordányi hadsereg sem merne kiállni
ellene.
Saját
elfajzott démonaink vetnek táncot a gyengeségünk határán megjelenő dühvel
szemeinken keresztül. Nem, ez nem a test csatája. A harc itt a káros
gondolatokat vetítő elménkért, a piszkos kívánságokat magába fogadó szívünkért
folyik… Az életünkért.
Nevetséges.
Hogy
egyetlen egy ember megannyi tömérdek gonddal nézzen szembe a kínok keserves
oltárán, fohászkodva a megváltó megkönnyebbülést hozó álmok után. Az álmok
után, amelyek tévhitbe kergetve sodornak minket az őrültség partjára, hogy
végül fantomjaink vaskarmai elnyeljenek bennünket az elménk vad hullámai
között.
Fáj?
Helyes.
Nem
bírod tovább?
Gyenge
vagy. Nem több az életüket könnyedén félredobó személyektől, akik az alvilág
torz korcsai közé vetik saját lelküket. Mert vétkeztek. Elvettek egy értékes
létet a Nagyúrtól, ezért pedig bűnhődniük kell. Jeges kínok óceánján vergődve a
Holtak Birodalmában.
Bőrünk
szakító ellenkezése…
…
remegő ujjak közül kicsusszanó penge…
…
egy fáradt, ám annál boldogságteljesebb mosoly az arcon…
…
halált hozó skarlátvérözön…
…
lassú, mégis békés halált.
Ennyit
érne egy élet?
Pár
gyenge perc csupán?
Dehogy!
Azonban ha egyszer beleestél a gödörbe, onnan bizony nincs kiút.
És
hogy miért?
Mert
puhány vagy...
... egy senki.
Igazából nem is tudom, hogy mit írjak. Erre nem lehet reagálni, mert sokan érzik így magukat, egyszer az életben biztos. Hidd el, hogy te vagy valaki! Nekem is fontos vagy, és biztosra veszem, hogy még sok embernek. De az élet már csak ilyen - egyszer fent, egyszer lent, és nem tudod, hogy milyen időközönként változik. De egyszer jobb lesz, hidd el :)
VálaszTörlésJesus, én ezt miért csak most látom? A hülye blogger nem küldött értesítőt, eh.
TörlésIgazából elérzékenyültem ezen a pár soron, jólesik ezt olvasni, tényleg. Én alapból egy nagyon önbizalom hiányos emberke vagyok, így sokszor gondolok nem helyén való dolgokat, mint ahogy azt is, hogy nem vagyok fontos senkinek. De köszönöm, hogy ezt most megcáfoltad :) Azóta már jobb lett, és bár vannak hullámvölgyek, itt vagytok nekem ti, akik annyi mindenben segítetek - néha még a tudtotokon kívül is.
Drága B.!
VálaszTörlésFogalmam sincs, hogy-hogy nem jutottam el idáig korábban. Igaz, általában nem "nyomozom le" az olvasóimat, de kíváncsivá váltam, hogy Te írsz-e, és lám mit találtam? Amikor a menüdben megláttam a két banda nevét, nem hittem a szememnek! Ilyen véletlen nincs! Épp mikor kezdtem volna feladni, hogy belebotoljak kpop-írókba a bloggeren, kiderül, hogy az egyik olvasóm már mióta az! Hihetetlen.
Aztán meg: Te olvasol engem? Találomra választottam a Naplementét meg ezt, mert hogy valamivel kezdeni kell, és hát wow! Micsoda szókincsed van, és milyen nagyszerű kifejezéseket használsz! Mégpedig változatosan! Komolyan én már magamon azt érzem, hogy elfásultak és elcsépeltek a kifejezéseim, de olyan szépen írod le a helyzetek körülményeit, szinte lefested elém az egész színpalettát, hogy mint egy filmet el tudjam képzelni azt, amit írsz. És furcsa, hogy míg ez ennyire mély, fájdalmas, sötét hangulatú volt, addig a Baekyeol ff, amit volt szerencsém olvasni, nagyon is aranyos, kellemes és happy end. Két teljesen elütő stílusban is nagyon hatásosan tudsz írni. Ráadásul mondanivaló is van az írásaid mögött, ami csak plusz pontot jelent a már amúgy is nagyszerű írásstílus mellé.
Annyi mindent tudnék még írni, de közben félek semmi értelme nem lenne, mert nagyon kuszák a gondolataim (ez a sok comeback mostanság meg hát a Veled kapcsolatos felfedezésem!), úgyhogy inkább nem fárasztalak tovább. A lényeg, ide még biztos vissza fogok nézni, és kíváncsian várom, mit alkotsz még!
Ölel, FantasyGirl
Drága FantasyGirl!
TörlésNem is tudod mekkora örömöt okoztál nekem azzal, hogy olvastál tőlem! Nagyon megleptél vele, már azzal is, hogy feliratkoztál a blogomra! Amit ezúton is szeretnék megköszönni, nekem még hihetetlen, hogy Te, az egyik legcsodálatosabb író, akivel összefuthattam itt bloggeren, írt nekem!
Köszönöm szépen ezt a sok dicséretet, hirtelen szóhoz sem jutok tőlük! Fogalmam sincs mit mondhatnék még ezeken kívül, hiszen most kicsit remegnek a kezeim a kábulattól, amibe a kommented taszított engem!
El kell mondjam, hogy egyáltalán nem elfásultak és elcsépeltek a kifejezéseid, sőt! Mind a mai napig mosolyogva olvasok mindent, amit leírsz és rácsodálkozok, hogy hogyan lehet ennyi tehetség egy lányban? Hát így! Egy pillanatig se fájjon a fejed ilyenek miatt, mert egyáltalán nem igazak. Hidd el, megmondanám, ha nem így lenne. :)
Egyébként én egy elég bonyolult lélek vagyok, elég hangulatfüggőek az írásaim, a sötétebb perceimben ilyenek születnek meg, mint ez a kis értelmetlenség itt, a vidámabb óráimban meg olyanok, mint például a Naplemente. :) Mindig félek, hogy nem elég élethűen adom át a jeleneteket, hogy nem lehet őket elképzelni, de most alaposan megnyugtattál, amit ezúton is köszönök!
Ugyan, nekem már ez is tökéletes elég volt ahhoz, hogy feldob a hétvégémet! Egyébként megértelek, most comeback időszak van, ami sehogy sem tesz jót az én amúgy is cérnavékony idegeimnek, ahh! Kikészülök tőlük.
Köszönöm szépen, hogy írtál, nagyon jólesett! <3
Hatalmas ölelés,
B.