Amikor először láttalak, a szívem dobbant
érted
Madárcsicsergős tavaszi nap volt, lágy
szellő fújt és a bőrödet simogatta, a szoknya lengén fonta körbe testedet és
könnyeden libbent utánad a lépéseidet követve. Örömteli mosollyal az arcodon
néztél végig a park mentén található gyönyörű virágok sorain, amik szinte
tökéletes másai voltak a ruhádon található mintáknak. Mindig is élvezted a
gyönyörű természetet, a sétákat a friss levegőn, a tavasz szépsége elvarázsolt,
ahogy a te kisugárzásod varázsolt el mindenki mást.
Alig vártad már, hogy a kezedben szorongatott
könyv lapjait olvashasd, a legújabb kedvenced második kötete volt ez, egyenesen
a bolt polcáról. Némi szomorúsággal töltött el a tudat, hogy az utolsó rész
kiadásáig még majdnem egy évet kell várnod, de az izgatottság felülmúlta a
negatív érzéseket.
A szokásos helyedre érkezve nem haboztál
elfoglalni a két fa ölelésében elterülő padot, ami a park túlsó végén volt
található, a tó mögött, ami elvonta a figyelmet a kis zugról, és a háttérzaj
sem volt vészes zavaró tényező.
Magad mellé fektetted a kis táskádat,
amiből csak a kulacsodat készítetted ki, hogy bármikor használhasd, majd
kényelmesen elhelyezkedtél és a kezdő oldalakba vetetted magad. Teljesen
kikapcsoltál, minden figyelmedet a történetnek szentelted, ami már rögtön az
első sorával magával ragadó kezdéssel indított.
A cselekmény izgalmai közül egy előtted
elsüvítő bot rántott ki, aminek az útjából éppenhogy ki tudtál térni a
reflexeidnek, na meg a hangos kiáltásnak köszönhetően. Pár másodpercig
meglepetten pislogtál a lábaid mellé esett faágra, amire egy hirtelen
felbukkanó kutya vetette magát, kis híján eltarolva téged. Majd felpillantottál
a térdein támaszkodó fiúra, aki a gyors sprint miatt úgy kapkodta a levegőt,
mintha kilométereket futott volna.
- Ne haragudj! - emelte fel az egyik kezét
bocsánatkérően, miközben nagyokat szusszantott. - Későn vettelek észre és már
Rocky-t sem bírtam megállítani - egyenesedett fel a mondandója végére.
A könyvjelzőt a lapok közé csúsztattad és
a becsukott könyvet az öledbe fektetted. Elmosolyodtál a gyönyörű labrador
láttán, aki nem zavartatta magát a jelenléted miatt, élvezettel rágcsálta a
fát.
- Nem történt semmi, szerencsére még
időben félre tudtam húzódni a figyelmeztetésednek köszönhetően - egy kedves
mosollyal ajándékoztad a fiút is, aki mintha lefagyott volna egy kicsit.
Csak nézett téged, és képtelen volt szemét
elszakítani a lágy mosolyodtól, ami bár szelíd volt, mégis mintha fényesebben
ragyogott volna a nyári napnál. Copfba fogott hajadat a szellő táncoltatta meg,
s ahogyan a tekintetetek egymásba fonódott, elveszett a végtelen óceánban, ami
melegséggel ölelte körbe a szívét.
Még sosem találkozott hozzád fogható
lánnyal. Szerelem első látásra? Mindig is a filmek által bemagyarázott
hülyeségnek tartotta, de ahogyan ott ültél, kecsesen, mégis teljesen hétköznapi
kisugárzással, a benned rejlő visszafogott szépség teljesen megbabonázta.
A mosolyod lassacskán kezdett
elhalványodni, arcodra aggodalom ült ki a kővé dermedt fiú láttán. Talán a
futás ennyire megterhelő volt számára? Az arckifejezéséhez hasonlót eddig még
nem tapasztaltál, leginkább egy megbabonázott kisfiúra hasonlított, aki a
félelem hiányának ellenére mégis mintha szellemet látott volna.
- Minden rendben? - toltad félre a könyvet
a padra, készen arra, hogy segíthess neki, akármi is legyen a baja. A
megváltozott testhelyzeted végül észhez térítette, sűrű pislogás közepette
megrázta a fejét, aztán pedig hatalmas vigyort eresztett meg feléd.
- Persze, csak elbambultam, bocsi.
Egyébként Jeon Jeongguk vagyok, örvendek a találkozásnak! - ajánlotta fel a
jobbkezét, a remény apró szikrája csillant a szemében, amire nem mondhattál
nemet. Automatikusan nyúltál felé, mintha valami vonzott volna hozzá. A neved
hallatán még jobban felélénkült, illedelmesen helyet kért melletted és hosszú
beszélgetésbe kezdtetek, szinte minden random témát kivesézve.
Órákkal a kis véletlen találkozásotok
után, este az ágyban a plafont kémlelve is a neved volt az utolsó gondolata,
mielőtt még álomra hunyta volna szemét.
Aznap este egy angyal látogatta meg őt
álmában, aki a te hangodat viselte.
Amikor először csókoltalak, a világ
megszűnt rajtad kívül létezni
Jeongguk a felhők felett repkedett
méterekkel, szépen lassan a napjai szerves részévé váltál, akár esélye volt
találkozni veled, akár telefonon keresztül küldözgettetek üzeneteket egymásnak
vagy éppen a barátainak áradozott rólad, mert nem bírta kordában tartani magát.
Ők eleinte nem vették komolyan, úgy gondolták, hogy idővel elmúlik az irántad
érzett rajongása, de ahogy teltek a hetek, majd egy hónap, s aztán kettő, rájöttek,
hogy ez több volt puszta fellángolásnál. Maga mellett akart téged tartani, kész
volt a barátod lenni, a legjobb, akire bármikor számíthatsz, és először nem
mert többen reménykedni, de amikor igent mondtál neki, a világ megszűnt olyan
szürke lenni.
Az első randinak valami tökéleteset
szeretett volna, valamit, amivel igazán levesz téged a lábadról, viszont amint
kicsit jobban elgondolkodott a dolgon, pont az egyszerűségedet kedvelte benned.
Hogy melletted nem érzett késztetést arra, hogy megjátssza magát. Hogy te a
legapróbb dolognak is úgy tudtál örülni, mintha a világ legnagyobb kincsét
kaptad volna. Így hát örömmel mondtál igent az ötletére is: piknik a kedvenc
parkodban és Rockyval sétálás. A kutya, a gazdájához hasonlóan, hamar a
szívedhez nőtt, ezért semmi kifogásolnivalót nem találtál benne, hogy a
labrador is veletek tartson.
Az idő is a ti oldalatokon állt, bár már a
nyár javában tombolt, a pusztító meleg még téli álmát aludta. Te elvállaltad az
ételek készítését, a fiúra az üdítők beszerzését és a kosár cipelését hagytad,
amíg te pórázon Rocky-t vezetted. Nem mintha nem bíztál volna benne, azonban
Jeongguk hálás volt, amiért nem neki kellett a konyhában tüsténkednie, titkon
ettől félt a legjobban.
Kora délután találkoztatok, Jeongguk
úriember létére ragaszkodott ahhoz, hogy érted menjen és majd a nap végén haza
is kísérjen, te pedig természetesen nem ellenkeztél, jólesett a lelkednek, hogy
ennyire figyelmes.
Az idő mindig repült a fiú mellett. Már az
első pillanattól kezdve érződött a kémia kettőtök között, sok közös témát
találtatok a beszélgetéseitek során, de akkor sem sértődtetek meg egymásra, ha
valamelyikőtök másféleképpen vélekedett az adott eset kapcsán. Tökéletesen
megértettétek a másikat, ami eleinte megrémített, hiszen hozzá fogható fiúval
még nem találkoztál, viszont sikerült nagyon rövid időn belül belopnia magát a
szívedbe, ahogy neked is az övébe.
Mindketten reméltétek, hogy ez még jó
sokáig így is lesz.
Úgy döntöttetek, hogy a nap zárásaképpen
lesétáltok a tóhoz, amit az emberek a délutáni nyüzsgés után már rég
otthagytak, így Jeongguk is bátran engedte el Rocky-t pár kört szaladni póráz
nélkül. Nevelt és szófogadó kutya volt, de elővigyázatosságból tömeg közé csak
pórázon vitte.
Megálltatok a kis boltíves hídon, a
korlátnak támaszkodva figyeltétek a tavat, a fák mögül hamarosan eltűnő napot,
és persze a réten szaladgáló kutyust is. A csend békés volt, a kellemetlenség
messziről elkerült benneteket, csak élveztétek egymás társaságát és a természet
adta szépségeket.
Jeongguk boldog volt. A randi jól
sikerült, elképesztően jól, szinte ugyanaz volt minden, mint eddig, kivéve a
tudatot, hogy immár nem pusztán barátokként álltatok egymás mellett, hanem még
valami kimondatlan lógott a levegőben köztetek. Az arcodra írt öröm jobban
felvillanyozta, hiszen ez volt az egyetlen szándéka a mai nappal: téged
boldoggá tenni. Úgy érezte, sikerrel járt, viszont amikor felé fordultál,
képtelen volt megálljt parancsolni magának.
A testetek szorosan simult egymáshoz most,
hogy szemben álltatok. Csillogó tekintete a tiédben hasonló ragyogásra lelt,
kezeit óvatosan az arcodra csúsztatta, te lehunyt szemmel élvezted ujjai
cirógatását.
Lehetetlenül közel hajolt hozzád, de még
egy pillanatra megállt, hogy menekülő utat adhasson neked. Egy kérdéssel tette
fel csupán, ám te nem akartad elfogadni.
- Szabad?
Mélyen a szemébe nézve bólintottál, és
hagytad, hogy a csoda megtörténjen.
Amikor az ajkaitok találkoztak, végre az
utolsó puzzle is a helyére került. A világ elnémult körülöttetek, Jeongguk
teljesen kikapcsolt, mégis minden gondolata a te nevedet ordította. A
vérében forrongó tűzijátékok sebesen útra kéltek és fülében muzsikáltak, amíg a
karjaiban tarthatott téged.
Amikor igent mondtál, a legszebb ajándékot
kaptam tőled
Jeongguk számtalan születésnapot töltött
már veled az évek során, mindig egyre jobb és bensőségesebb hangulatban, s bár
te sosem vártad el, egy alkalommal sem felejtett el kitenni magáért. Az
ajándékaival szüntelenül sikerült lenyűgöznie, persze nem azért, mert olyan
sokat költött volna rád, hanem mert ismert téged. Tudta, hogy minek örülnél a
legjobban, és amikor azt hitted, hogy már nincsen ennél feljebb, mégis
meglepett téged. Ez pár születésnap után eljutott addig a szintig, hogy már
abszolút fogalmad sem volt arról, hogy mire számíts, csak egy volt biztos: a
csalódás messze állt tőle.
Kíváncsian tartottál vele egy romantikus
esti sétára a parkba, ami a közös helyetekké vált az idő múlásával, ahova bármikor
kiülhetettek és még Rocky-t is magatokkal vihettétek. Jeongguk szeretett volna
egy másik kutyát is, egy társat Rocky mellé, mostanában ezzel voltatok
elfoglalva, nem szerettétek volna elkapkodni a döntést, annak ellenére sem,
hogy már megegyeztetek az új kutyusban.
Egész nap azon gondolkodtál, hogy Jeongguk
vajon mit tervezett idén. Reggeli az ágyban már alap dologgá vált, és neked nem
szabadott addig felkelni, amíg ő nem ment be hozzád, hogy finomságokkal keltsen
téged. Aranyos volt, ahogy mindig próbálkozott és a konyhát csatatérré
változtatta, amit utána persze rendbe is rakott, hiszen a születésnaposnak nem
szabadott a saját napján takarítania.
Ezen kívül nem történt más. Jeongguk most
nagyon titokzatos volt, egy szót sem ejtett az ajándékodról, ami felvetette
benned a kérdést, hogy talán nem is készült semmivel, habár tudtad, hogy
képtelen lenne ezt megtenni.
Megdöbbenve pislogtál fel a híd felett
elterülő boltív köré tekert fényekre, s már éppen Jeongguk felé fordultál, hogy
szót ejts az eddig ott nem lévő díszekről, még nagyobb meglepetés ért. Sosem
gondoltad volna, hogy az este ilyen fordulatot vesz majd, éppen ezért könnybe
lábadt a szemed a meghatottságtól, arcodon pedig széles mosoly ékeskedett, amíg
az ajándékod ráeső felét teljesítette.
Amikor letérdelt eléd és feltette a
kérdést, hogy élete végéig a társa maradsz-e, nem tudtál egy indokot sem
felhozni az ellen, hogy elkísérd a további útján. Így hát kicsit instabil
hangon, de annál magabiztosabban válaszoltad: igen.
Jeongguk nem habozott felhúzni az ujjadra a
gyűrűt és megpörgetni a levegőben, ahogy boldogságában az ő szeme is
visszafojtott könnyektől csillogott, miközben azt hajtogatta szeretlek szeretlek szeretlek! Rocky
lelkes ugatással reagált az örömötökre, amiből természetesen őt sem
hagyhattátok ki, zért nagy ölelésbe vontátok a labradort is.
A park kapuját elhagyva, kéz a kézben
léptetek rá a közös jövőtök ösvényére.
Az est további részében csak arra tudtál
gondoltál, hogy ez volt az eddigi legjobb születésnapod, mégis Jeongguk úgy
érezte, hogy ő kapta a legszebb ajándékot általad.
___________________________
Drága Kitti!
Először is nagyon boldog születésnapot szeretnék neked kívánni!! ♥♥♥El sem hiszem, hogy lassan 3 éve ismerjük egymást, ami egyszerre tűnik soknak és kevésnek. Úgy érzem, mintha mindig is ismertelek volna, viszont hihetetlen, hiszen szinte tegnap írtam neked először, és hopp, elrohant ez a pár év. Pedig a legelején nem hittem volna, hogy ilyen jóban leszünk, reméltem persze, hogy sokáig beszélgethetek veled, de erre nem számítottam. Életem egyik legjobb döntése volt, hogy elkezdtem olvasni a POINTLESS-t, mert megismertem általa két nagyszerű lányt, akiket van szerencsém a barátaimnak hívni!
Nagyon hálás vagyok, amiért vagy nekem, tudom, hogy rád bármikor számítok, hihetetlenül aranyos és segítőkész vagy, és komolyan gondolom, amikor azt mondom, hogy nálad jobb embert nem ismerek. Felnézek rád, mint íróra, emberre, legfőképpen barátra. Imádom az összes barátomat, de te valamiért más vagy, neked különleges helyed van a szívemben, ahova nagyon gyorsan beloptad magad. És bár a KPOP hozott össze minket, tudom, hogy veled bármiről beszélhetek.
A kedvenceim még mindig azok a kamerás reakciók, amikor előtted olvastam el valamit, nem is tudom, hogy miért maradt abba úgy az egész dolog; talán mindketten elfoglaltabbak lettünk, neked a munka, egyetem, nekem az egyre nehezebb iskolai évek.
Sajnálom, hogy ilyen messze élünk egymástól, és nincs lehetőségünk sokszor találkozni, remélem ez a végzős évem leteltével meg fog változni, mert sosem elég az egy-egy nap, amit együtt tudunk tölteni félévente. A tavalyi év szerencsés volt, hiszen egy hónapon belül kétszer is tudtunk találkozni, hála két fontos eseménynek.
Tudom, hogy lassú vagyok, mint a csiga, sokszor a lustaságom miatt fejezeteken ülök (mint író és mint olvasó is), emiatt mindig bűntudatom van, hiszen bármit küldök, te mindig elolvasod és nem vársz olyan sokat a közös történetünk fejezeteivel sem. Hiába mondod folyton, hogy nem haragszol érte, én akkor is nagyon sajnálom, ez egy rossz tulajdonságom, ami miatt más már rég szétrúgta volna a hátsómat, de te mindig megértő vagy. Komolyan, hogy csinálod? Egy csoda vagy. Mindenkinek ilyen barátra lenne szüksége, mint amilyen te vagy! ♥
Csak köszönni tudom a sok dolgot, amit teszel értem, én nem tudok neked olyan sok mindent visszaadni (sőt, szinte semmit), de hozzám bármikor fordulhatsz, én meghallgatlak és segítek, ha tudok. Sajnálom, hogy ezzel a kis aprósággal is késtem, borzalmas vagyok határidőkben, eredetileg úgy terveztem, hogy már nyaralás előtt kész lesz és akkor a születésnapod estéjén el tudom neked küldeni, de hát szerintem a véremben van, hogy sosem sikerül semmit terv szerint megvalósítanom.
Inkább befogom, mielőtt még túlságosan elkezdenék rizsázni és elsírni magam, mert borzasztóan érzékeny vagyok. Annyi sok mindent akartam még mondani, egyszerűen csak nem találom a megfelelő szavakat, így inkább csak ennyit mondok:
Köszönöm, hogy vagy nekem!!! ♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése